Azt terveztem, hogy ma este felteszem a legutóbbi postot, amit offline írtam, de nem így lett.
Még nem értem vissza Pristinába, ugyanis az AirFrance gép lerobbant, amivel Bécsbe kellett volna repülnöm, így a teljes terv dugába dőlt. Jelenleg Bécs belvárosában sörözök az éjszaka közepén és tojok a világra. Itt ragadtam, de az AirFrance mindent fizet. Nagyon jó dolog a posztkommunista országok lakóival együttműködni. Így kerültem az egyik legjobb hotelbe a belvárosba, annak is a közepébe más pénzén. Zsír! Imádom a bolgár csajokat! :) (meg a francia légi utaskísérőket is)
Azért a párizsi poszt is itt jön... az sem semmi élményekkel teli cucc.
Ezeket írtam két nappal ezelőtt, de nem sikerült feltenni, mert Párizsban hiába van mindenhol WiFi, szinte mindegyik zárt. Nem értem miért....azóta a tanfolyam véget ért és elindultam vissza Koszovóba. A következő rész viszont kedden készült......szóóval....
POST ORIGINAL:
Az utóbbi napokban elég sok dolog történt. A teljes felsorolás helyett csak pár mondatban jöjjenek az élmények.
A tanfolyam nagyon zsír, bár kissé már elegem van. Nagyon sokat kell melózni/felmutatni és a teamwork enyhén szólva is nehézkes. Azért nem mondhatni, hogy haszontalan. Nagyon is hasznos. Valószínűleg egész életre szóló tapasztalat lesz. Megjegyzendő, hogy a franciák nem tudják mit jelent feladatot szabni. Legalábbis a mi tanárbácsink nem tudja. Az is lehet persze, hogy így akar új ötleteket kiszedni belőlünk. Minden elképzelhető. Az EU békefenntartó tapasztalatai szinte nullával egyenlőek, ezért feltételezhető, hogy próbálnak új ötleteket kiszedni belőlünk. Meglátjuk a végén. Mindent beleadok, amit a nálam idősebek nagyon nem tolerálnak, de nagyon nem érdekel. Végre nem én vagyok a legfiatalabb a kurzuson! Kész csoda, hogy a lengyel kolléga 2 évvel fiatalabb, mint én! a korom lassacskán megszűnik probléma lenni, de még mindíg aggasztó. Eccerűen nem vesznek komolyan a korom miatt. Nevetséges. Van pár kolléga, aki igen. Jellemzően a francia, a belga és az angol. A többiek vagy nem játszanak erős szerepet, vagy lenéznek a korom és a magyarságom miatt. (de ez utóbbi már egy másik téma)
Miközben ezt írom hasztalanul keresek wireless netet a masinával…az OS X 10.5.3 teljesen megbizhatatlan ezen a területen. Rámférne már egy WiFi kereső cucc. Monnyuk egy WiFi kereső toll. Annak nagyon bírnék örülni, főleg most, hogy nem találok netet. Bahh..netet itt? A Montparnasse fölött 196 méterrel próbálkozom. Sörözgetek a toronyház tetején lévő kávézóban. Meglepő, de az étterem minősége kb. a börzsönyi kisvasút utasellátó kategóriába sorolható.
Oops…..megjött a vacsorám. Biztos vagyok benne, hogy valami iszonyúan romlott szart sóznak rám. Bocsánat érte, de a minőség egyértelműen a béka segge alatt van. Nem azért, mert minden alkalmazott fekete, hanem azért, mert szar a kaja és a kiszolgálás is. Rajtam kívül itt senki sem eszik. Talán nem véletlenül. Egyébként a hely olcsó, mármint párizsi mértékkel. Összesen 14 euro egy sör, meg egy vacsi. A kaja marha szar.. alig ehető, de katonai múltam nem engedi, hogy csak úgy otthagyjam . Mikszáth után szabadon: Megdölesz kutya!
Ha holnap beteg leszek, tudni fogom kit kell blamálni. ☺
Ooopsz! Leszállt a köd. Bakker.. pont most! Nem tudok körbenézni rendesen. Sebaj, holnap este az Eiffel-toronyban vacsorázunk, akkor majd jól körbekukkolok. ☺
Már megint kezdek hosszú lenni, ezért az élmények röviden.
Két napja körbetekertem kerékpárral a DIADALÍVET! Majdnem elgázoltak vagy háromszor, de az is vicces lett volna, hiszen poén a kórházban mesélni, hogy egy LOTUS ütött el Párizsban a Chaps-Elysée-n. ☺ Ma délután, nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, kikölcsönöztem egy kertót (csak aharmadik volt működőképes) és tekertem egy marha nagyot a városban. Amikor meguntam, megnéztem a pentangozókat és tettem egy nagy kört a Port Dauphine parkban. Élmény volt minden perc. Hazafelé SCNF vonatoztam és metróztam, amivel éppen sikerült elkerülni a zivatart. Tökéltes nap volt. Kicsi sport, kicsit élvezet, összességében sok élmény. A vacsora is jól sikerült a Cercle National des Armées holtelben.
Tegnap a workshop keretében integettem a Sárközynek, amikor kiszállt a helikopteréből. Annyira fonos a tanfolyamunk, hogy még ő is ellátogatott. ☺ Ez persze nem igaz. Az Ecole Militaire területét használják leszállóhelynek, így volt alkalmunk megnézni közelebbről az elnököt.
Nagyon érdekes időszak ez kérem. A jólnevelt parasztgyerekek kedvelik az ilyen napokat. ☺
(Jellemző.. még sem fejeztem a kaját, de már elorozták a szalvétát.. hogy fogom most megtörölhi az úri számat?)
Poszt vége.
Képes beszámolónk később várható.
Még nem értem vissza Pristinába, ugyanis az AirFrance gép lerobbant, amivel Bécsbe kellett volna repülnöm, így a teljes terv dugába dőlt. Jelenleg Bécs belvárosában sörözök az éjszaka közepén és tojok a világra. Itt ragadtam, de az AirFrance mindent fizet. Nagyon jó dolog a posztkommunista országok lakóival együttműködni. Így kerültem az egyik legjobb hotelbe a belvárosba, annak is a közepébe más pénzén. Zsír! Imádom a bolgár csajokat! :) (meg a francia légi utaskísérőket is)
Azért a párizsi poszt is itt jön... az sem semmi élményekkel teli cucc.
Ezeket írtam két nappal ezelőtt, de nem sikerült feltenni, mert Párizsban hiába van mindenhol WiFi, szinte mindegyik zárt. Nem értem miért....azóta a tanfolyam véget ért és elindultam vissza Koszovóba. A következő rész viszont kedden készült......szóóval....
POST ORIGINAL:
Az utóbbi napokban elég sok dolog történt. A teljes felsorolás helyett csak pár mondatban jöjjenek az élmények.
A tanfolyam nagyon zsír, bár kissé már elegem van. Nagyon sokat kell melózni/felmutatni és a teamwork enyhén szólva is nehézkes. Azért nem mondhatni, hogy haszontalan. Nagyon is hasznos. Valószínűleg egész életre szóló tapasztalat lesz. Megjegyzendő, hogy a franciák nem tudják mit jelent feladatot szabni. Legalábbis a mi tanárbácsink nem tudja. Az is lehet persze, hogy így akar új ötleteket kiszedni belőlünk. Minden elképzelhető. Az EU békefenntartó tapasztalatai szinte nullával egyenlőek, ezért feltételezhető, hogy próbálnak új ötleteket kiszedni belőlünk. Meglátjuk a végén. Mindent beleadok, amit a nálam idősebek nagyon nem tolerálnak, de nagyon nem érdekel. Végre nem én vagyok a legfiatalabb a kurzuson! Kész csoda, hogy a lengyel kolléga 2 évvel fiatalabb, mint én! a korom lassacskán megszűnik probléma lenni, de még mindíg aggasztó. Eccerűen nem vesznek komolyan a korom miatt. Nevetséges. Van pár kolléga, aki igen. Jellemzően a francia, a belga és az angol. A többiek vagy nem játszanak erős szerepet, vagy lenéznek a korom és a magyarságom miatt. (de ez utóbbi már egy másik téma)
Miközben ezt írom hasztalanul keresek wireless netet a masinával…az OS X 10.5.3 teljesen megbizhatatlan ezen a területen. Rámférne már egy WiFi kereső cucc. Monnyuk egy WiFi kereső toll. Annak nagyon bírnék örülni, főleg most, hogy nem találok netet. Bahh..netet itt? A Montparnasse fölött 196 méterrel próbálkozom. Sörözgetek a toronyház tetején lévő kávézóban. Meglepő, de az étterem minősége kb. a börzsönyi kisvasút utasellátó kategóriába sorolható.
Oops…..megjött a vacsorám. Biztos vagyok benne, hogy valami iszonyúan romlott szart sóznak rám. Bocsánat érte, de a minőség egyértelműen a béka segge alatt van. Nem azért, mert minden alkalmazott fekete, hanem azért, mert szar a kaja és a kiszolgálás is. Rajtam kívül itt senki sem eszik. Talán nem véletlenül. Egyébként a hely olcsó, mármint párizsi mértékkel. Összesen 14 euro egy sör, meg egy vacsi. A kaja marha szar.. alig ehető, de katonai múltam nem engedi, hogy csak úgy otthagyjam . Mikszáth után szabadon: Megdölesz kutya!
Ha holnap beteg leszek, tudni fogom kit kell blamálni. ☺
Ooopsz! Leszállt a köd. Bakker.. pont most! Nem tudok körbenézni rendesen. Sebaj, holnap este az Eiffel-toronyban vacsorázunk, akkor majd jól körbekukkolok. ☺
Már megint kezdek hosszú lenni, ezért az élmények röviden.
Két napja körbetekertem kerékpárral a DIADALÍVET! Majdnem elgázoltak vagy háromszor, de az is vicces lett volna, hiszen poén a kórházban mesélni, hogy egy LOTUS ütött el Párizsban a Chaps-Elysée-n. ☺ Ma délután, nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, kikölcsönöztem egy kertót (csak aharmadik volt működőképes) és tekertem egy marha nagyot a városban. Amikor meguntam, megnéztem a pentangozókat és tettem egy nagy kört a Port Dauphine parkban. Élmény volt minden perc. Hazafelé SCNF vonatoztam és metróztam, amivel éppen sikerült elkerülni a zivatart. Tökéltes nap volt. Kicsi sport, kicsit élvezet, összességében sok élmény. A vacsora is jól sikerült a Cercle National des Armées holtelben.
Tegnap a workshop keretében integettem a Sárközynek, amikor kiszállt a helikopteréből. Annyira fonos a tanfolyamunk, hogy még ő is ellátogatott. ☺ Ez persze nem igaz. Az Ecole Militaire területét használják leszállóhelynek, így volt alkalmunk megnézni közelebbről az elnököt.
Nagyon érdekes időszak ez kérem. A jólnevelt parasztgyerekek kedvelik az ilyen napokat. ☺
(Jellemző.. még sem fejeztem a kaját, de már elorozták a szalvétát.. hogy fogom most megtörölhi az úri számat?)
Poszt vége.
Képes beszámolónk később várható.
No comments:
Post a Comment