Napóleon, Pol Pot nyomában?

Ez a bejegyzés most nagyon gyors lesz. Párizsban ülök egy Brasserie-ben és sörözök. Időről-időre szivarfüst csapja meg az orrom. Az emerek jönnek,-mennek az utcán, kicsit csepereg az eső.. éppen rá a laptopom képrenyőjére, ezért most gyorsan fogok gépelni.

Otthonról olyan híreket kapok, hogy nagyon meleg van, itt meg állandóan lóg az eső lába.

Nem számít....jól érzem magam és ez a lényeg. Már lassan egy hete vagyok Párizsban.

Amikor  az első reggelen beléptünk az Ecole Militaire területére, azonnal megtudhattuk Jeromostól, hogy bizony Napóelon Bonaparte is itt végzett, mégpedig egy év alatt a normális kettő helyett. Nos, nekem itt két hét jutott, de nagyon hasznos fajta két hét. Arról nem volt szó, hogy Pol Pot is Franciaországban végzett mielőtt kiírtota a fél lakosságot Kamodzsában. Nem is értem miért. Monnyuk Napóloen sem volt valami békés fickó, ha jobban belegondolunk.

Az egy hét egy Louis de Funés és Charle de Gaulle keverékeként létrejött francia Gendermarie ezredes óráival telt el. Tényleg élveztem, de meg kellett szoknom, hogy úgy beszél, mint a francia rendőr a Halló halló c. sorozatban. Igazán vicces a figura.

Imádtam személelet, amit felmutattak (ha kell magadévá teheted, ha nem, akkor nem), a háborús játékokat, a kreativitást igénylő feladatokat. A kék vs. vörös háborút. Asszem mától kijelenthetem, hogy veszélyes ember vagyok . Simán tudok lázadó erőket papíron vezetni egy hagyományos hadsereg/rendőrség és naív európai politikus ellen. :) Annyira könnyűnek tűnik (papíron). Mellékesen jelzem, hogy természetesen győztünk. Ezek a buta rendőrök nem tudták, hogyan kell védekezni egy átlagos kreatív magyarral szemben. :)

Ezek mellett megemlítendő, hogy imádom a francia csajokat! De tényleg. Nem elég, hogy adnak magukra, ergo jól néznek ki, még kacérok is. Pl. az alábbi sztorit éltem át az első estén:

Természetesen söröztünk a közeli brasserie-ben és a helyi csajokkal dumáltunk (mindenről). 

Eccercsak egyikük feláll az asztaltól és elköszön kb így:

- Áááh... fáradt vagyok, éhes vagyok és keflélni akarok. Most haza megyek.

Asszem ez éltere szóló élmény marad. A csaj nagyon magasra tette a lécet bakker. Magyar nőneműek, most aztán kapaszkodhattok! :)

(Miközben ezt olvasom, ismét a Pedal.avi-t nézem. Mesenger boyz in New York. Holnap lesz a tekerés napja Párizsban. Ezalatt amerikai túristák jönnek és mennek... nem értem mit finnyáskodnak. Bizonyára sokallják az árakat.)

A háttérben olvasom Antal Dániel bejegyzését az iszlamizálódó Európáról és azon töröm a fejem, hogy meddig tart még a látszólagos jólét és szabadság. Nem állítom, hogy a srác tudja miről ír, de mindenképpen érdekes, amiket elővesz. Közben nézgetem Saint-Augustin szobrát a tér közepén, ami Franciaország keresztény múltjára utal, de akárhogyis nézem, a Saria lassan, de biztosan bekúszik a küszöb alatt. Az iszlamisták már a spájzban vannak! Nemtom mit lehetne tenni, de számomra félelmetes, ami történik. A kereszténységre épülő Európa nyilvánvalóan az utolsókat rúgja. Nem lehet előre látni, hogy mi lesz a vége a mostani humánus/liberális politikai maninstream eredményeként létrejövő bólogató és impotensnek látszó európai külpolitikának és engedményes emirgációs elvekek, de hamarosan meglátjuk. Az már eccer biztos. Ha nem most, majd a követlező életünkben. :)

Közben azért nem felejtem, hogy a Macbok Pro már 2 órája megy és még mindíg van több, mint egy órám az akksi időből. Imádom!

Ez egy nagyon jó nap!