Ma reggel kifejeztem óriási köszönetemet Judy-nak, amiért hozzámvágta Feldmár András Tudatállapotok Szivárványa c. könyvét.
Közel egy évig lapult a fiókban, utazó táskában és még ki tudja hol (missziós élet rulz) mire rákerült a sor. Ehhez kellet az is, hogy végre legyenek hétvégék az életemben a mindennapi gürcölés helyett. Kimondhatom, hogy az EULEX felszabadít. Ami a gondolkodásomat illeti, hirtelen ismét van időm és energiám gondolkodni fontos dolgokon.
Szóval, nagyon megköszöntem, mire mondott még pár nevet. Carlos Castenada volt az egyik. Kicsit utánanéztem az ürgének és kiderült, hogy még a létezése is kérdéses. A szabadságot a személyes történelem eltörlésében látja, azaz a korlátok megszüntetésében. Igaza van. Shakespeare is színháznak tartja a világot, a szerepünk részben a múltunk miatt ragad ránk. Castenada egy igazi sámán volt.
Eszembe is jutott életem első sámánja, aki azóta is nagy hatást gyakolol rám. Ebből is látszik, hogy mennyire érdekelnek a kifejezettem okos emberek. Hana, aki itteni kolléganőm, pár hete Angliában tett látogatást egy Nobel-díjas professzornál és elmesélte nekem az élményeit. Nem győztem faggatózni arról, hogyan élnek, mit csinálnak a mindennapokban stb. Azt hiszem a butaság ott keződik, mikor kijelentjük, hogy én ezt nem tudom/nem akarom megérteni, megtanulni. A többi már csak az eredmény. Aki képes befogadni az ismereteket hosszú távon, sosem butul el. Legalábbis remélem. :)
Közel egy évig lapult a fiókban, utazó táskában és még ki tudja hol (missziós élet rulz) mire rákerült a sor. Ehhez kellet az is, hogy végre legyenek hétvégék az életemben a mindennapi gürcölés helyett. Kimondhatom, hogy az EULEX felszabadít. Ami a gondolkodásomat illeti, hirtelen ismét van időm és energiám gondolkodni fontos dolgokon.
Szóval, nagyon megköszöntem, mire mondott még pár nevet. Carlos Castenada volt az egyik. Kicsit utánanéztem az ürgének és kiderült, hogy még a létezése is kérdéses. A szabadságot a személyes történelem eltörlésében látja, azaz a korlátok megszüntetésében. Igaza van. Shakespeare is színháznak tartja a világot, a szerepünk részben a múltunk miatt ragad ránk. Castenada egy igazi sámán volt.
Eszembe is jutott életem első sámánja, aki azóta is nagy hatást gyakolol rám. Ebből is látszik, hogy mennyire érdekelnek a kifejezettem okos emberek. Hana, aki itteni kolléganőm, pár hete Angliában tett látogatást egy Nobel-díjas professzornál és elmesélte nekem az élményeit. Nem győztem faggatózni arról, hogyan élnek, mit csinálnak a mindennapokban stb. Azt hiszem a butaság ott keződik, mikor kijelentjük, hogy én ezt nem tudom/nem akarom megérteni, megtanulni. A többi már csak az eredmény. Aki képes befogadni az ismereteket hosszú távon, sosem butul el. Legalábbis remélem. :)
No comments:
Post a Comment