Fikázós

Ma tényleg ott tartunk, ahol a part szakad. Nem vicc. Most nem a Szlovák euró bevezetéséről van szó, hiszen az egy lufi. Majd kipukkan és akkor nevetünk, vagy sírunk.

Olvasom ezt a cikket a Konzervatórium jóvoltából a Hírszerzőn, és egyes részletekben magamra ismerek. A színvonal értelemszerűen nem ugyanaz, de a helyzet igen. Nem vagyok kutató és nem is nagyon vágyom már rá, mert évekig nulla lehetőséget találtam otthon. Igen, otthon(nem itthon), mert már leléptem. Nem is nagyon megyek vissza egy darabig (pedig milyen jó lenne).

A hasonlóság talán abban ki is merül, hogy igen, én is próbálkoztam PhD. témavezetőt találni. Azonban hamar rájöttem, hogy a projekt menedzsment(adatkezelés)-békefenntartás-logisztikai támogatás "háromszögben" a "ki tanít kit?" kérdést kellene feltennem folyton, ha ebbe belevágnék.
Egyébként a Rendőrségen belül két év alatt sem sikerült kideríteni, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre mehetek-e ezzel a témával, vagy sem? A Zrínyin sem tudták megmondani persze. Telefonáltam, írtam, személyesen megbeszéltem, miegymás. Egyszer a Belügyminisztériumot szüntették meg és nem volt kivel, miről egyeztetni. Következő évben a Határőrséget szervezték össze a Rendőrséggel, ergo nem volt kivel és miért egyeztetni a káosz közepén. Küzdöttem, kapálóztam, aztán egyszercsak kifogytam a lendületből és üveges csirkeszemekkel bambultam a nagyvilágba. Eredmény? Ma külföldön vagyok, az ENSZ-nek dolgozom és eszemben sincs már otthon PhD-vel foglalkozni. Igaz, jelenleg nem menedzselek projekteket, viszont háromszor annyit fizetnek és már csak pár hónapot kell aludni, hogy ismét valami értelmeseebbet művelhessek(fingers crossed).

Találkoztam, beszéltem másokkal a saját korosztályomból, akik hasonló lendülettel vágtak bele a PhD tanulmányokba, majd fél év után "zsebkendővel az arcukon" menekültek nagyon gyorsan, jó messzire. Ki külföldre, ki külföldre, ki, pedig külföldre. Akik itthon maradtak, azt nagyon nyomós indokkal tették. Azokról az igazi tudományos elitbe tartozókról(valókról) már nem is beszélve, akik valóban komoly, világszínvonalú munkát képesek letenni az asztalra, vagy akár már saját kutatócsoporttal és támogatói háttérrel rendelkeznek. They are not welcome in Hungary. Miért? Amennyire belelátok, az MTA-n is az van, mint máshol. Az 50 fölöttiek bitorolják a pályát és 60 fölött is meg vannak győződve, hogy nekik nagy általánosságban igazuk van(később méginkább). Hát nincs. Pont. Mire kiderül, már késő lesz. Nagyon.

A fentiekkel persze még nincs ám vége a személyes történetnek....legutóbb, mikor otthon jártam kitaláltam, hogy szerzek én IPMA bizonyítványt, mert az jó. Több telefonozás után leadtam az adataimat a magam kis rendőrségi projekt menedzsment tapasztalatával (Több éves tapasztalatom van. Igen, a Rendőrségen belül is létezik ilyen. Aki nem hiszi járjon utána, vagy simán navigáljon melegebb éghajlatra), de még válaszra sem méltattak. Ezek szerint a legalacsonyabb minősítésre(a vizsgára) sem fogadják el a jelentkezésemet Magyarországon(IPMA D). Most jön az, hogy más nyelvterületen próbálkozom majd, mondjuk angolul, mert ilyen helyeken PhD. témavezetőt is találok, valamint a jelentkezésemet is elfogadják seperc alatt. Magyar viszonylatban, elképesztő költségekkel járó PhD-re nem hiszem, hogy futja majd, de meglátjuk.

Nem mellékesen köszönet Boda Úrnak azért, hogy pár nap múlva részt vehetek a Strategic Planning of Peacekeeping Operations CEPOL tanfolyamon Párizsban. Ma úgy gondolom, hogy ennek meghatározó szerepe lesz a jövőre nézve. Meglátjuk mások, máshol mit gondolnak és tudnak az ilyen műveletek bevezetéséről, működtetéséről/ellátásáról, támogatásáról és kivezetéséről. Legalábbis a tervezéséről. Ha ők sem muzsikálnak ezen a területen, akkor jobb, ha váltok. Ha kiderül, hogy van értelme ezzel foglalkozni, akkor bizonyára hiába rúgtak ki az ajtón, tutira bemegyek egy másikon.

Addig is, míg összedől az ország és elhúznak a fiatalok, borzongjunk meg ezen. (és ne felejtsük el felkérni az utolsót, aki elahgyja az országot, hogy kapcsolja le a villanyt!) Ez a fickó, aki autóversenyző meg mittomén, nem fér a bőrébe és nyilvánvalóan tönkre akarja tenni a Malom-tavi barlangot, illetve saját pénzügyi érdekeinek akarja alárendelni. Mit sem számít a természeti érték, a lenyűgöző látvány a kecsegtető bevételekhez képest! Sokkal fontosabb, hogy valami feltűnően drága, igazi posh szálloda épüljön ott. Gusztustalan. Nagyon. Mondhatni. UN-DO-Rí-TÓ!

Nem úgy, kint ezek a képek, amik a barlangban készültek.

Forrás: http://www.cave.hu/

A Molnár János barlangot jópárszor megmerültem a képen látható búvárok kíséretével. Azon pár alkalmon életre szóló élményeket szereztem. Láttam azokat a részeket, amiket amatőrök is megnézhetnek, de ez is több volt, mint érdekes. Pár éve azonban elindult egy komoly feltárás és ez ráirányította a figyelmet a helyre, a felszínre is. Sajnos. Most ez a helyzet és ahogy az ilyen esetek Magyarországon(és máshol is) végződni szoktak, a barlang napjai meg vannak számlálva. Egy hivatalnok, valamikor, valahol lepecsétel valamit és ezzel vége lesz a barlangnak. (hja.. lehet, hogy bizottság teszi ugyanezt) Kérdés, hogy mi lesz a közeli fürdővel és a forrásokkal, de feltételezem ezt a befektető majd szépen "megoldja".

Összehasonlításképpen a gödi strand vize mostanában már meg sem közelíti azt a minőséget (élvezeti értéket), mint a Pólus Palace megépítése előtt. Ez van. Ezek a tények, még ha rondák is.

Internetadós szép jó napot kívánok mindenkinek!

Update: nagyon elegem van a blogger szerkesztőjéből.
Hiába lököm be a HTML kódot, állandóan szétcseszi. Hülye.